Ma igazán jó napom volt. De elmesélem, ahogy ezt eddig szoktam. Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy fél nyolckor keltem fel, amikor már indulnom kellett volna az iskolába. Ezzel nincs is baj, mert 10 perc alatt elkészülök, 5 perc alatt bepakolok, és 10 perc alatt odaérek, de mivel nem igazán siettem, ezért éppen becsengetésre beértem. Ezzel nincs is gond, csak a termünkben az alattunk levő osztályok kompetenciát írnak, mivel hogy mi az alagsorban vagyunk, ahol nincs akkora zaj, mint máshol. Tehát akkor éppen beérek, leteszem az esernyőmet, ami vizes lett, pedig alig használtam, erre bejön a kémiatanár, mert ugyebár ezzel kezdünk. Kedves volt velem, meg minden, de mi a fenét felejtek el berakni? Hát persze! A kémiát! Jó, nem írja be, kapok lapot egy kedves lánytól, Katától, aki még az előző órai anyagot is leírta nekem. Oké, arra írok, és alig veszem észre, de Norbi mellett ülök, aki hát elég vicces srác, de ő ilyen bandázós. Jó, semmi baj. Munkafüzet kell, és meg kell oldani a feladatot. Mivel nekem nincsen, középre teszi, írja a feladatot, de vagy háromszor elbénázta ugyanazt. Nem, nem bírta leírni hogy HCl + (mittoménmi) = Tényleg nem emlékszem rá. A lényeg, hogy sokat nevettem. Következő óra pedig technika, két csoportra bontva, és mivel én a névsor elején vagyok, emiatt az első csoportban is. Norbi is velünk van. Majd megőrülök, úgy jelentkezek egész órán, mert e következő órán doga, és kell a pluszpont. Szóval, Norbi, a vicces srác olvass a kitöltendő gyakorlós lapot: pontpontpontpontpontpontpontpontpontpontpontpont szennyezés. Jó,nem gáz. Tovább ugyanígy olvasta az egészet és már annyira vicces lett, hogy az egész csoport nevetett. Persze nagyon sokat viccelődött.
Ugorjunk fizikára. A kedves tanár kigondolja, hogy írjunk a jelekből meg a mértékegységekből. Mi van? Oké, nem gáz, de ennek is mi a fene értelme van? Egész eddigi életünkben tudtuk az alapmértékegységeket, az utóbbi időkben pedig megtanultuk a többit, mert kellett, így nem okozott megfejteni, hogy a teljesítmény mértékegysége a Watt, meg ilyenek. Meg az sem, hogy a hatásfoknak nincsen, mert arányszám. A legjobb tanulónk pedig nem kapott ötöst (HÁ!). Ma pedig Katával beszélgettem délután, most kozmetikában voltam.

A nap aranyköpése:
- Andi néni, nézze meg, mert szerintem elcsúsztam egy sorral a mértékegységekben! - mondja Patrícia.
- Hát, drágám, ez ránézésre egyes! - válaszolja Andi néni.
Kösz a biztatást és a reményt, gondolom. Ugye milyen kedves. Bár, lehet, hogy én is elcsúsztam egy sorra, de remélem, hogy nem...

Heni

Ma igazán jó napom volt. De elmesélem, ahogy ezt eddig szoktam. Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy fél nyolckor keltem fel, amikor már indulnom kellett volna az iskolába. Ezzel nincs is baj, mert 10 perc alatt elkészülök, 5 perc alatt bepakolok, és 10 perc alatt odaérek, de mivel nem igazán siettem, ezért éppen becsengetésre beértem. Ezzel nincs is gond, csak a termünkben az alattunk levő osztályok kompetenciát írnak, mivel hogy mi az alagsorban vagyunk, ahol nincs akkora zaj, mint máshol. Tehát akkor éppen beérek, leteszem az esernyőmet, ami vizes lett, pedig alig használtam, erre bejön a kémiatanár, mert ugyebár ezzel kezdünk. Kedves volt velem, meg minden, de mi a fenét felejtek el berakni? Hát persze! A kémiát! Jó, nem írja be, kapok lapot egy kedves lánytól, Katától, aki még az előző órai anyagot is leírta nekem. Oké, arra írok, és alig veszem észre, de Norbi mellett ülök, aki hát elég vicces srác, de ő ilyen bandázós. Jó, semmi baj. Munkafüzet kell, és meg kell oldani a feladatot. Mivel nekem nincsen, középre teszi, írja a feladatot, de vagy háromszor elbénázta ugyanazt. Nem, nem bírta leírni hogy HCl + (mittoménmi) = Tényleg nem emlékszem rá. A lényeg, hogy sokat nevettem. Következő óra pedig technika, két csoportra bontva, és mivel én a névsor elején vagyok, emiatt az első csoportban is. Norbi is velünk van. Majd megőrülök, úgy jelentkezek egész órán, mert e következő órán doga, és kell a pluszpont. Szóval, Norbi, a vicces srác olvass a kitöltendő gyakorlós lapot: pontpontpontpontpontpontpontpontpontpontpontpont szennyezés. Jó,nem gáz. Tovább ugyanígy olvasta az egészet és már annyira vicces lett, hogy az egész csoport nevetett. Persze nagyon sokat viccelődött.
Ugorjunk fizikára. A kedves tanár kigondolja, hogy írjunk a jelekből meg a mértékegységekből. Mi van? Oké, nem gáz, de ennek is mi a fene értelme van? Egész eddigi életünkben tudtuk az alapmértékegységeket, az utóbbi időkben pedig megtanultuk a többit, mert kellett, így nem okozott megfejteni, hogy a teljesítmény mértékegysége a Watt, meg ilyenek. Meg az sem, hogy a hatásfoknak nincsen, mert arányszám. A legjobb tanulónk pedig nem kapott ötöst (HÁ!). Ma pedig Katával beszélgettem délután, most kozmetikában voltam.

A nap aranyköpése:
- Andi néni, nézze meg, mert szerintem elcsúsztam egy sorral a mértékegységekben! - mondja Patrícia.
- Hát, drágám, ez ránézésre egyes! - válaszolja Andi néni.
Kösz a biztatást és a reményt, gondolom. Ugye milyen kedves. Bár, lehet, hogy én is elcsúsztam egy sorra, de remélem, hogy nem...

Heni